Navigációs Menü [+/-]

A csíksomlyói barátok és a rendfenntartó seregek

Hogy kerül a csizma az asztalra? – kérdezheti rögtön e furcsa cím láttán a tisztelt Olvasó. Nos úgy, hogy az utóbbi napok olvasmányai során teljesen váratlanul emlékezetem homlokterébe került Tamási Áron közismert regényciklusának, az ÁBEL-trilógiának egy – számomra legalábbis – nagyon időszerű „üzenetet” hordozó epizódja. A humorával magával ragadó, a farkaslaki székely szellemességtől mélyen átitatott, sziporkázó regényrészlet szerint Ábel aki a „rengetegben” és az „országban” lebonyolított kalandozásai után „Amerikát” is megjárja, a csíksomlyói „páter-gvargyián” (a ferences és a kapucinus kolostor három évre megválasztott vezetőjét hívják így) meglátogatása után azt álmodja, hogy a havasi „mező” – fenn a Hargitán – valóságos csatatérré változott, amelyen az általa vezetett barátpapok serege megütközött az ördögök hadával.
„Ott álltam hát az élén a barátseregnek – idézek szószerint a regényből –, de nem is vesztegettem haszontalanul a drága időt, hanem kiadtam a parancsot, hogy lőni kell az ördögöket, ahogy csak lehet. Vitéz seregem lévén, olyan buzgón kezdett minden barát lőni, hogy imádkozni olyan buzgó-sággal nem is lehetséges. A golyók fütyöltek, a levegő füstölt és a bokrok párállottak. Az ördögök pedig irtózatosan bőgtek, amit én nem is csodálok. Sokáig tartott a harc és szüntelenül.
Amikor aztán úgy gondoltam volna, hogy immár magnak sem maradt ördög, akkor elrendeltem, hogy bé kell szüntetni a lövést. A beállott csendben a levegő kitisztult lassan, és a bokrokról is felszállott a pára. A csoda azonban csak akkor érkezett el, mert látnunk kellett, hogy az írtásban (=kivágott erdőrészlet) nem fogytak el az ördögök, de sőt, százszor annyian voltak, mint az elején. Egy-egy bokorból nyolc-tíz-tizenkettő vigyorgott felénk. Azt hittem, hogy az ámulat mindjárt megöl, s gondolkozni kezdtem, hogy ezek miképpen tudának ilyen hirtelen felszaporodni.
Egyebet nem gondolhattam, csak egyedül azt, hogy lövés útján szaporodik az ördög. Erről bizonyosságot akarván szerezni, magam köré gyűjtöttem a jelesebb barátokat, s azt mondtam nekik, hogy most jól vigyázzanak, mert lőni fogok, vagyis ügyeljék meg, hogy a lövés mit eredményez. Aztán szemet ve(te)ttem az egyik ördögre, amelyik a legjobban látszott, s a legbátrabban vigyorgott, azt ügyesen megcéloztam, és a golyót a két szarva közé eresztettem.

– Kettő lett belőle! – kiáltott az egyik barát.
– Nem belőle, hanem helyette! – javította ki egy másik.
– Hát az nem mindegy? – kérdeztem.
– Korántsem – felelte az illető barát –, mert ha belőle lett volna kettő, akkor a kettőben ő is tovább élne; márpedig én jól láttam, hogy őt magát örökre kioltotta a golyó.
Nem volt kedvemre való, hogy ebben az eleven bajban a szőrszálat így hasogassa a barát, s azért ily szavakkal fordultam hozzá:
– Akármit beszél, az eredmény mégis az, hogy az előbb csak egy ördög volt, most pedig kettő van.”

Sokattudó, többdiplomás doktorok és egyéb kultúremberek mindenféle magasröptű eszmefuttatását és filozofálását félretéve, pusztán e „józan paraszti bölcsességből” kiindulva is adódik mindannyiunk számára az első és továbbgondolkodásra késztető nagyon fontos tanulság: minden ördögből (vagy „helyett”?), amelyet a golyó ér, kettő lesz!
Teljesen reménytelen vállalkozás tehát az EU egyes politikusainak az a követelése, hogy az amerikai katonák vonuljanak be újra Irakba és tegyenek igazságot a szunita és siita muzulmánok között.
A regénybeli csíksomlyói barátok a történtek után rögtön tanácskozásra ültek össze, hogy mitévők legyenek: tovább „szaporítsák-e” az ördögöket, vagy hagyják mentire a dolgot. „Végre abban állapodtak meg – írja tovább Tamási –, hogy előbb térítőket küldenek az ördögök közé, s amikor azok ily módon megtérnek, és jó katolikusok lesznek, csak akkor fogják lőni őket, szaporítási célból.”
A második nagy tanulságot már nem is vonom le –, úgymond – „egy az egyben” nem fogalmazom meg, hanem – az Irakban és Afganisztánban évek óta tartó krízishelyzet után és az ukrán válság láttán – teljesen az Olvasóra bízom. Kérem, ne mulassza el, s helyettem – legalább a maga számára – tegye meg.

Ideenglanz | Weboldalak

Gyors! Kedvező árak! Egyéni oldalak! Probálja ki!
www.ideenglanz.de

Szathmáry Gergő - Fotók és Filmek

Esküvő, Portré, Család, Termékek - Profi, jó áron!
www.szathmary.de

Az ön reklámja is itt?

Bármikor itt nálunk! Jelentkezzen!
most jelentkezni...

Ideenglanz | Weboldalak Szathmáry Gergő - Fotók és Filmek Az ön reklámja is itt?