"Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap."
(2Pét 3,8)
"Mindenki arról panaszkodik, hogy nincs ideje. Ennek az az oka, hogy az életünket túlságosan emberi szemmel nézzük. Mindig van ugyanis elég időnk elvégezni azt, amit feladatul szabott ránk az Úristen. Igaz: minden rendelkezésünkre álló percet tudatos jelenléttel kell felhasználnunk."
Sétára mentem, Uram,
És sétára indultak az emberek.
Jöttek,
Mentek,
Igyekeztek,
Rohantak.
A kerékpárok futottak,
A gépkocsik futottak,
A teherautók futottak,
Az utca futott,
Az egész város futott,
Mindenki rohant.
Mindenki szaladt, hogy időt ne veszítsen,
Mindenki szaladt az idő után,
hogy behozza az elveszett időt,
vagy hogy időt nyerjen.
A viszontlátásra, uram… Bocsánat: nincs időm.
Majd visszajövök, nem várhatok tovább, nincs időm.
Gyorsan befejezem a levelet, mert kifogytam az időből.
Szerettem volna segíteni, de sajnos nincs több időm.
Idő hiányában nem fogadhatom el.
Nem tudok gondolkodni, olvasni; tehetetlen vagyok, mert nincs időm.
Szeretnék imádkozni – de nincs időm…
Megértem, Uram, nincs idejük…
A gyermek játszik, nem ér rá azonnal… majd később.
Az elemistára házi feladatai várnak, nem ér rá… majd később.
A középiskolásnak még órái vannak, nem ér rá… majd később.
A fiatalember éppen sportol; nem ér rá… majd később.
Az új házas pedig új lakását rendezi, nem ér rá… majd később.
A családapának gyermekei vannak, most éppen nincs ideje… majd később.
A nagyszülőnek unokáik vannak, nem érnek rá… majd később.
Betegek, s így ápolni kell őket. Nem érnek rá… majd később.
ár késő!… Soha többé nem lesz már idejük…
Íme, Uram, így futnak az emberek az idő után.
Földi idejüket rohanásban töltik el,
sietve,
egymást lökdösve,
megterhelten,
megriadtan,
elsodortan
S idő hiányában célba sosem érve!…
Minden erősködés ellenére sem lesz idejük,
Nagyon, nagyon sok idő hiányzik majd még nékik…
Hiba csúszott valahol, Uram, nagy pénztárkönyvedbe.
Általános a tévedés:
Az órákat túl rövidre faragták,
A napokat rövidre szabták
És az életeket kurtára mérték…
Te időn kívül állsz, Uram, s mosolyogva nézed, hogy mi miképpen küzdünk ellene.
Te tudod, hogy mit cselekszel.
Nem tévedsz soha, amikor az időt megszabod az embereknek:
Mindegyiknek kimérsz annyit, hogy akaratodat teljesíteni tudja.
De nem szabad ezt az időt elvesztegetni,
elpazarolni,
vagy éppen ellopni,
Mert az idő csak a te ajándékod,
S romlandó ajándék az:
Nem lehet sokáig őrizgetni…
Uram, van időm,
Bőséges idő áll még előttem.
Mindaz amit adtál:
Életem évei,
Éveim napjai,
Napjaim órái,
Mind az enyémek még.
Rajtam áll, hogy nyugodtan és békén
Színültig töltsem meg őket.
Néked ajánlom fel valamennyit, hogy a puszta vizet
Tüzes borrá változtasd, mint hajdan Kánának egyszerű emberi menyegzőjén.
Uram, ma este, nem azt kérem Tőled, hogy még így tehessek, vagy úgy,
Ma csak a kegyelmedet kérem, hogy a rám szabott időben lelkiismeretesen, jól végezhessem el azt, amit elvársz tőlem.
(Michel Quoist: Ráérek, Uram)
